..and i'll be happier!

megtanultam, hogy tényleg vannak hullámvölgyek az életben. hogy nem minden dolog annyira rossz amennyire hisszük. hogy jön mindig egy jobb nap, a rossz után. mindenre van megoldás, és nem szabad pesszimistának lenni. azt is elhiszem már, hogy minden rosszban van valami jó. azt, hogy néha olyan emberek vidítanak fel, akiket tegnap még teljesen másnak gondoltam. furcsa ez, de ebbe is kezdek bele törődni; 'az élet mindig megy tovább' - és igen is jól teszi. és én örülök megint annak, hogy jelenpillanatban boldog vagyok, és hogy minden sikerül, meg tudjátok, a hasonló tünetek amik a boldogsággal járnak. :]

áháhájujj ez a kép. mindig te jutsz eszembe Bibi! ♥

Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. A gyerekek pedig hűvös szemmel nézik a világot. Én is. Nem mintha a hozzám hasonlóknak nem volnának szorongásaik. Szörnyű szorongások gyötörnek. De a szem, az hideg marad. Hideg, akár a kő. És nincsenek könnyei.

/Natalia Ginzburg/

ez így most nagyon puff. hogy lehet valaki ennyire.. nem is tudom megfogalmazni milyen. irritáló, idegesítő, és gusztustalan egyben? rámozdulni egy 14 évesre? hát pf gratulálok. de ez annyira vicces, és már verem a falba a fejem amikor bemondja a rosszabbnál rosszabb szövegeit. kész vagyok. teljesen. egyébként, a sulinkban filmet fognak forgatni, és a nyolcadik évfolyamból kértek fel önként jelentkezőket akik szeretnének szerepelni egy jelentben. egy 20-25 fős osztályt kell majd alakítanunk, két hét múlva szombaton lesz a forgatás. olyan izgi. sosem voltam még forgatáson. főleg olyanon amin statisztálnom is kell. és jön rukii, meg émi, meg benci és payci és balázs meg ráczi. és úúúgy örülök most ennek. lehetőség vagy talán csak egy élmény?! nekem mindegy, de legyen már két hét múlva..

nem tudom mi legyen. túl bizonytalan így ez az egész. te is az vagy, én is az vagyok. nem tudjuk mit akarunk egymástól. de valakinek lépnie kell, és én nagyon szeretném ha az a valaki te lennél...

miért érzem azt, hogy átvernek?

újra
és újra
megint
naiv vagyok
miért?

a zene hallgatása közben erős késztetést érzek arra, hogy sírni kezdjek
memories.. ♥

Újabb orrmandula műtét. Már a második.. Emlékszem mikor hat éves voltam, és a bácsi felvett a hátára, úgy vitt a műtőbe és közben azt mondogatta 'megyünk buborékot fújni'. Akkor nem értettem, most már tudom hogy az altató maszkra gondolt..Nem kaptam levegőt, elhomályosult minden, az utána következő emlékem már az hogy fekszek a kórteremben. Annyira nem szeretnék azzal a tudattal hazajönni a tánc EB-ről hogy pár nap múlva műtenek. Olyan rossz belegondolni ebbe. Na hát mindegy, egyszer túléltem másodszorra is túl fogom. Szeretnék már túl lenni a töri dolgozaton. Pedig elvileg megvannak a kérdések, hála Bibinek, kidolgoztam, ma egész délután ezt csináltam úgy hogy remélem hogy minden jó lesz. Csenci hiányzol:(♥ meg te is Vityus.. Egyébként annyira unalmasnak érzem magam attól, hogy mostanában mindig a suliról írok, a tanárokról, meg a dolgozatokról. Bocsánat, de a szerelmi életem jelenleg a hatalmas nullával egyenlő, úgy hogy nem tudok semmit írni. A szerelem pillanatnyilag kihalt az életemből..eltűnt, semmivé vált, de az is lehet hogy csak én nem veszem észre.

közlöm, hogy a suliban jelenleg kihaltak mellőlem az emberek. mögöttem senki, mellettem senki, előttem pedig kristóf, aki nem épp a legjobb társaság mit ne mondjak. szeretek így bemenni tényleg.. de azért jó búlást csajok és vitya!♥ végre örültem, hogy töriből lezárhattunk egy témát, erre neem, (persze hogy nem miért is lenne minden ilyen egyszerű?!) pénteken TZ. az angol tanár még mindig a legfurább ember akit valaha láttam, és továbbra is ijesztő mikor egy fiúnak mondja hogy milyen csinos utána pedig a hatalmas vigyor ami még félelmetesebb. most pontosan olyan 'állítsátok meg a világot! ki akarok szállni' érzésem van, és ennek nem örülök.

"-Ő annyira különleges.. és igazán szeretem! -És ezt mondtad már neki valaha?
-Nem.. -Van valami, amit meg kell tanulnod: a férfiakat olykor fejbe kell vágni
dolgokkal. Néha serpenyőkkel.. de leginkább szerelemmel"

dreams come ture.. oh yess!

mindig is szerettem volna egy kis lila szobát, egy gardrób szekrénnyel, egy tükörrel és egy saját laptoppal. most látom az esélyt arra, hogy ezek lassacskán már nem csak elképzelések lesznek és ez hihetetlenül boldogít. nincs kedvem a holnapi sulihoz. egy személy most felettébb meglepett ezzel a kis akciójával. na mindegy. rohadtul tudok gratulálni p-nek hogy ezt most rohadtul elszúrta, és hogy rohadtul összetörte a legjobb barátnőm szívét. annyira de annyira nem értem a férfiakat. komolyan. miért csinálják ezt?! jó ez nekik? vagy én nem is tudom.. én már nem próbálkozok azzal hogy megértsem gondolkodásukat, mert valószínűleg soha nem is fogom megérteni hogy mit miért tesznek. de azért ez most elég durva..

ha az igazi boldogságtól tényleg szárnyalni lehet, akkor én most nagyon magasan vagyok.

és lassan a boldogságtól való sírás határán

jesszum pepii. olyan dolgok történnek a suliban, annyi mindenről lemaradok. mi az, hogy az angol tanárunk pofára osztályoz?! hogy direkt szivat embereket, a másikkal pedig jópofizik, és nyáladzó párbeszédet folytat vele?! plussz a mellékes és nem blogba való történtekről nem is beszélve. a másik, továbbra is 'kedvenc' tesi tanáromat meg hirtelen nagyon érdekli hogy mi van velem, és jön oda mosolyogva. mi eeez emberek?! komolyan kezdek félni néhány tanártól. és ez enyhén szólva durva.

és én még elhittem, hogy megváltozott

hazaért apa! olyan szép helyen volt, és annyi jó dolgot hozott,

többek közt a kedvenc chipsemet is :-)
és igen, valószínűleg mostantól ide fogok bejegyzéseket
írni, mert már elegem lett a folytonos koppintásokból b13-on..