*dear love. please..

hát elég durva hullámvölgyeken vagyok túl, igen. ehhez az egész héthez nem volt úgy igazán kedvem, kezdve a hétfővel ami borzasztó volt, majd a kedd és a szerda.. konkrétan éreztem ahogy a boldogság egyik percben felugrik bennem, a következőben meg már legeslegeslegaul sincs már meg. nem volt velem még ilyen soha. de most már túl vagyok rajta, semmi baj nincsen. szerencsére. egyébként arcüreggyulladásom van, itthon leszek egész héten, infráznom kell, meg gyógyszerek tömkelegét szednem. izgi. és annyira várom már hogy március legyen. szülinap, verseny, tavasz, napsütés *.* óigenn! csak ez kell nekem most már. igazán kapkodhatná magát ez a pár nap.

tegnap este valami elkezdődött, és fogalmam sincs, hogy mi lesz a folytatás. nem szeretnék naiv lenni, nem szeretném, ha átverne. na de neeem, még nem írok semmi konkrétat. meglátjuk mit hoz a jövő. :)

gondolj olyan dolgokra amiktől félsz. amivel megbántottak. amin nem tudod túl tenni magad és ami nyomaszt. gondolj a legrosszabb emlékedre, és csak sírj! most az egyszer nem kell magadban tartanod az érzéseidet.. és a zene végére egy pár kiló érzelemmel könnyebb leszel. sokat segít, nekem elhiheted.

*mégis van egy pillanat ahol a hang elakad, ez egy olyan fényes érzés, ahol már nincs visszanézés.

mostanában annyira gyorsan történik minden, néha azt se tudom már milyen nap van. de tényleg. iszonyú gyorsan telnek a hetek, történnek az események és nincs megállás. valami nagyon durva korszak ez most, percről-percre változó érzésekkel és gondolatokkal. hullámvölgyek sorát látom magam előtt, és hagyom magam mögött. már nincs egy hónap, és verseny. rettenetesen félek. elmondhatatlanul, mert a mai napig úgy érzem, hogy nem állok még készen arra, hogy szólózzak, nem megy a forgás a csopiban, nem sikerül ez, meg az. mindig a legjobban szeretnék teljesíteni, mert tudom hogy csak így, sok gyakorlással fog a versenyen is menni. állandó stresszben élek jelenleg, komolyan mondom, és néha már úgy odaszólnék a világnak hogy könyörgöm, álljon már meg egy kicsit, had fújjam ki magam egy pillanatra. de nem, nem áll meg az élet, újabb kihívásokkal, feladatokat kell szembenéznem és szembenéznünk minden nap, minden téren. ma megnéztem a spicc&flex gála dvd-t, sírtam. belegondoltam abba, hogy mennyi mindent kaptam már, csupán ezalatt az egy év és néhány hónap alatt, amióta idejárok. rengeteget. igaz barátokat, hatalmas nevetéseket, könnyeket, boldogságot, és nem első sorban egy olyan élet kezdetének az alap tudását, amit máshol nem is tudnék elképzelni. és amikor nincs kedvem edzésre menni, mert fáradt vagyok, mert mindenből elegem van már, és kedvetlenül indulok el itthonról, akkor valahol mélyen itt bent érzem, hogy minden rendben lesz. hogy menni fog minden. igazából nagyon nehéz ezt leírni mert néha még én sem tudom hogy mit gondolok. most kezdek csak igazán rájönni arra, hogy mennyi meglepetést tartogathat még az élet. most kezdődik csak igazán minden.. és én nagyon várom már a folytatást!

*vitya egyébként tudd meg, hogy rohadt rosszul esett, hogy nem írtál vissza, amikor én csupán csak három órát vártam rád, még csak annyit se írtál, hogy bocs megyek. na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy ma megtudtam hogy lizi bekerült a koreográfiába, és győrbe fognak jönni versenyre. és azt szerettem volna, hogy olyan jó lenne, ha eljönnél te is. annyi erőt adnál, komolyan. anyáék nem hiszem, hogy jönnek majd, max. csak anya, és így olyan jó lenne, ha te is ott lennél. csak ennyit akartam. xxx

olyan szintű szeretet és boldogság van bennem jelenleg.. hogy az leírhatatlan. csordultig tele vagyok érzelmekkel. meg mindennel. happiness♥

worn out places, worn out faces;

És valóban. Nem lehet a jelenben élni. Minden másodpercben, és percben már a jövőben vagy. Hisz akkor már magad mögött hagytál valamit. Egy mosolyt. Egy pillantást. Egy érzést. Egy gondolatot. Sokan szeretnék felejteni a múltat, sokan szeretnék a szebb jövőt látni. Csak menni előre, teperni, ebben a végtelen hosszúságú világban. És pontosan ezért nem állunk meg soha, egyetlen percre sem, hogy észre vegyük az apró dolgok varázsát. Hogy mennyi boldogsághormont képes termelni benned, egy újonnan vett cipő látványa, akár egy tábla mogyorós csoki megevése. Hogy mennyire jó érzés túl lenni azokon a napokon, amik miatt hetek óta féltél. Hogy mennyit jelenthet egy mosoly, egy ölelés, egy olyantól akit szeretsz, mert biztosítékot kapsz arról, hogy ő is viszont szeret. Annyira jó érzés. Jelentéktelen dolgoknak hisszük ezeket, nem foglalkozunk velük, pedig valójában ezekkel együtt, teljes az életünk.

emlékek tömkelege; képek; életem apró kis jelenetei fűződnek ehhez a zenéhez. imádom ♥

nem történik úgy igazán semmi. már csak a nyár tart életben. és az a tudat, hogy minden egyes nap elteltével egyre közelebb vagyunk a nyárhoz és a felejthetetlen pillanatokhoz, amiket minden teher nélkül, igazán, csak ekkor tudunk élvezni. jöhetne már!

*valentine..

♥
emlékszem, egy éve pontosan ezen a napon, ugyan így beraktam ezt a videot a blogomba. most így belegondolva rohadtul más minden most, mint akkor. kezdve azzal, hogy egy éve ilyenkor, a szerelmesek napján nekem is volt valakim..

az megint az én dolgom, ha álmokban élek, lepkéket kergetek és várom a szőke hercegemet!

~vikitől~

*olyan az egész mint egy buta jelenet.

megint kezdem úgy érezni, hogy senkit - maximum egy-két embert - nem érdekel a blogom. ezért nem szoktam mostanában írni.. de igazság szerint nem is nagyon tudnék most miről. egyik este akartam, de mindig megzavar valami, vagy valaki, és akkor már inkább nem írom le. a jelenben élek, és nem akarom tudni mit hoz a jövő. mert lehet, hogy épp egy kilátástalan és szar jövő áll előttem, és erről én nem szeretnék tudomást szerezni. jó minden most ahogy van. egyébként..;

*this is a real;

2010. Júl. 13, kedd 16:44

Tudjátok,én mindig úgy éltem az életem,hogy szándékosan sosem bántottam meg senkit. Ha véletlenül még is sikerült,napokig rossz érzésem volt,hogy elveszítem. Az összes barátomra úgy tekintettem,mint a legféltettebb kincsemre,akit ha elveszítenék,talán nem bírom ki. Sokszor féltem elmondani másoknak,hogy mit gondolok,mert talán rosszul eshet neki. Mindig erősnek mutattam magam,annak ellenére,hogy percekig sírtam utána a történtek miatt. Nem bírtam elviselni ha olyanok veszekednek akiket szeretek, vagy ha kiabálnak velem. Utáltam,ha rámeröltettek dolgokat, és olyat kellett csináljak amit nem szeretek[...] Féltem a horror filmektől, és túlságosan is érzékeny voltam. Örültem más mosolyának,és annak ha megölelnek. És tudod,ez most sincs másként. Hiába gondolom, hogy megváltoztam, az ilyen dolgokban nem tudok. Az érzelmi világom ugyan olyan labilis,és kiszámíthatatlan mint volt. A hatalmas 'élet imádatom' továbbra is tombol bennem. A barátaimat mindennél jobban imádom,és szándékosan soha az életben nem bántanám meg egyiket sem. Nem változok. Nem akarok. Vagy csak nem tudok..

ezt neked másoltam most be. csak úgy. semmi szándékom vele. újabb egy órás lelkizős msn beszélgetést sem szeretnék kezdeményezni. csak annyit, hogy tudj erről a bejegyzésemről is!:)

ma francia óra volt. életem első francia órája. imádom azt a nyelvet, meg franciaországot, de már egy-két bejegyzéssel lejjebb kifejeztem imádatomat pár sorban, úgy hogy most nem teszem. csak annyit még, hogy jelenleg semmit nem szeretnék jobban, mint hogy induljon francia szak a suliban. az összes másik nyelvet gyűlölném, ha nem indulna. szeretném. nagyon!♥

*lebeg a szögre akasztva az idő;

megnéztem a regisztrációs kis kártyámat; 2005. március 25. ekkor még valószínűleg azt sem tudtam, mi az a fogszabályzó, mire való, és hogy milyen eredményt lehet elérni vele. évek, hosszú évek teltek el azóta. és most itt vagyok, szögegyenes fogsorral. - ez a mondat nagyon furán hangzott - de igen, hat év után most végre levették a fogszabályzómat, és lehet hogy ez neked nem mondd el semmit, de nekem hat év volt az életemből. egy olyan időszak, ami megpecsételte az elkövetkezendő nyolcvanat. vagy kilencvenet, nem tudom, ameddig leszek. leírhatatlan változások. változok. változtam. változni is fogok. de szerintem ez a kép,

mindent elárul.

j'taime;

isteneeem♥ annyira büszke vagyok arra, hogy én is itt lehettem!

on the first page of our story, the future seems so bright..

A végtelenségig lehetne vitatkozni arról, hogy az igaz szerelem elmúlhat-e. Ha elmúlik akkor nem volt igaz - állítják egyesek. De mi van akkor, ha egy szempillantás alatt megváltozhat benned minden, minden érzés, és elmúlhat. Elmúlik, de te sem érted miért. A szerelmet nem lehet erőltetni, ahogy megmagyarázni sem. Én a szerelemről annyit tudok, amennyit a mesékben és idézetekben olvastam: Létezik első látásra szerelem; van olyan, amikor a szőke herceg fehér lovon egyszer csak előtűnik a semmiből, és megváltoztatja az életed; és a véglet, amikor valakit annyira szeretünk, hogy meghalnánk érte.. Az én véleményem továbbra is az, hogy a szerelem elmúlhat. Megmagyarázhatatlan érzések, és gondolatok. Akinek már voltak ilyenek, azoknak nem kell magyarázni. Tudják, miről beszélek. Egyszerűen amikor nem tudsz dönteni, döntésképtelenné válsz a helyzettől, mert nem akarod se ellökni magadtól, se ÚGY szeretni. Én nem tudom őt, úgy szeretni. Képtelen vagyok rá, amit továbbra sem értek. Felfoghatatlan, mert tudom hogy ő tényleg mindent megtenne értem, tudom hogy mennyire szeret, nekem mégsem kell. Borzasztó érzés a már kétszeresen törött szívében, továbbra is a 'tőrt forgatni'. Ha tudnám, hogy ilyen helyzetben mi az, ami jó mindkettőnknek, annyival könnyebb lenne ez az egész.. Egyenlőre nincs megoldás. Nem találok. Pedig keresem.. és ígérem hogy meg fogom találni! Mert ezt, így nem fogjuk már sokáig bírni.

"Látod? Erről beszélek. Érzések. Megmagyarázhatatlanok, mégis vannak."

ennek a hétnek annyira nehezen indultam neki. mindenféle érzés volt bennem vasárnap. hiány; félelem; szomorúság; reményteliség; boldogság. és most már itt vagyok, csütörtök van, mindjárt vége a hétnek, és ezek azok a hetek, napok, amiken jól esik túl lenni, és a végén olyan jó büszkének lenni.. magunkra. - igen, jelenleg még mindig csak túlélni tudom a hétköznapokat, de küzdök a probléma ellen -. olyan jó, hogy bibit hamarosan látom. már nagyon hiányzik. valamiért úgy érzem, hogy ő az akivel megbeszélek MINDENT, és így a bennem lévő összesösszes dolog nagy része kijön belőlem, kibeszélem magamból, velük együtt a bennem lévő feszültség is, és azután már minden könnyebb. hm hát igen. nehéz ez.. :D de megoldjuk, és túléljük! mint mindent. :]

egy pár nappal ezelőtt elolvastam azt a blogot, amit még Monacobol írtam, minden egyes napunkról, amit ott töltöttünk, van egy bejegyzés. elmondhatatlanul hiányzik minden onnan. a tengerpart, az utcák, a boltok, a finom kenyér és a baguette, a hatalmas hullámok, a hatalmas villák, a bécsi reptér és a starbuckozás, a repülő út, hogy egész Nizzát és Olaszország egy részét is beláttuk felülről, a sztyuárdeszek, akiknek én hülye magyarul köszöntem izgalmamban, a négy órás várakozás, a medúzák, a Casino és az az emlék hogy mennyire kisebbségi komplexusom volt ott a sok milliomos között, a felejthetetlen pillanatok amikor kirándultunk, amikor Andiék kijöttek elénk a reptérre és én nem féltem éjszaka az utcán, mert tudtam hogy itt sokkal biztonságosabb, az hogy együtt volt a család, hogy bármit megtehettünk, de legfőképpen az, hogy nyár volt. a legjobb nyaram. és nyáron mindig minden sokkal szabadabb. mostanában egyre többször van olyan velem, hogy legszívesebben elmenekülnék minden elől, elfutnék a problémák, és a félelmek elől, egyszer csak eltűnnék. eltűnnék ebből a bonyolult, megmagyarázhatatlan, durva világból.. és akkor rájövök, hogy ez lehetetlen..