Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az valójában érzékeny és gyenge? Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre? Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a "Szeretlek!", "Bocsáss meg!", és "Kérlek, segíts!"? Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal? Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a legelégedettebbek a külsőjükkel? Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak? Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig visszakerül hozzád? Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek, mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe mondani? Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedből kérsz, az a kérésed teljesül? Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség, a gazdagság, vagy a szerelem. Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal.

*nem sírok ne félj, csak erős ez a fény.. attól könnyezem

én nem kértem senkit karácsonyra. velem van a baj, tudom. de nekem így most tökéletesen jó. minden. itt vagyok debrecenben, ahol az emlékek, és a nosztalgiázás mindig előtör belőlem. nem véletlenül. itt születtem, itt is vannak nagyszüleim, és minden itt van, amire abból az első két évemből emlékszem, és az elmúlt egy néhány időszakból, amit nagyon ritkán itt töltünk. még mindig itt van a malomparki játszóház, delfines kukával, még mindig itt van az a templom, amin régen egy nagy fehér szobor volt, én emlékszem igen, és most már nincs rajta. még mindig itt áll a régi tízemeletes ház, amiben laktunk, a kék holdban. itt van még mindig az az iskola, ahova anyával az ebédért jártunk, amit mindig három fehér dobozban hoztunk el. a nagy szöcske szobor, ami érthetetlen módon mindig forró volt amikor hozzáértem. - ezt a mai napig nem tudtam megfejteni. akkor, a piac kihalt utcája, ahol a standok helyett már csak az üres aszfalt van.. és így, szépen lassan, ahogyan a standok az utcából, úgy egyszer csak minden el fog tűnni.. csak hogy én rendkívül ragaszkodom az emlékeimhez, és nem hagyom hogy az idő mindent elvegyen. minden megmarad nekem ide bent. örökre.

egyébként nagyon jól telik a karácsony. megkaptam a telefont, amit szerettem volna. a táskát és a 'ruhákat' is. a szívecskepárnát, és a csillogós púdert. a narancssárga - piros karácsonyfát, kis masni díszekkel. az isteni finom vacsorát, a szent estét.. és azt hogy azokkal lehettem karácsony este, akik nekem igen is a legfontosabbak. rájöttem hogy én vagyok a leg barátcentrikusabb, és a leg családcentrikusabb ember. még akkor is, ha nem létezik ilyen szó hogy családcentrikus. jaj, amúgy tervezek egy olyan bejegyzést, amiben a 2010es évről alkotott véleményemet írom le. na meg az emlékeimet. el is kezdtem ezeken egyik este az ágyban gondolkodni, és meglepő módon csak halvány emlékképek villantak fel az agyamban. talán nem volt olyan meghatározó ez az év, mint vártam?! igen lehet. ezt már sosem tudjuk meg... ;)

merry xmas!

az idei karácsonyi reklámok közül,

nekem ez a kedvencem♥

the future belongs to those who believe in the beauty of their dreams..

mert az élet nem élet amíg át nem éled

Amikor felnézek az égre, és azt mondom magamban; 'Nem tehetnénk úgy mintha a repülők az égen hullócsillagok lennének? Most olyan jól jönne egy kívánság.' - és megjelenik egy repülő. Amikor 11:11-kor kívánok valamit, és az utána teljesül. Amikor az amit előző nap álmodtam, másnap megtörténik. Mikor valamire nagyon nagyon erősen gondolok, innen a szívem mélyéből szeretném, hogy teljesüljön az teljesül.. akkor olyan jó érzés tudni azt, hogy nem hiába hiszek én a csodákban... :-)

Sok dolog változott. Bennem. Az érzéseim és a gondolataim. A félelmeim, és az álmaim. Ezek tudod azok a dolgok, amiket képtelen vagyok megfogalmazni. Csak élem az életem, és minden elhalad mellettem. Olyan gyorsan. Néha úgy pörög minden. Néha pedig nem. Néha várom a holnapot. És néha meg nem. Vannak emberek.. vannak emberek akikre mindig számíthatok. Bármi is történjen. És tudod ha én változok belül, vagy változok kívül, tudom hogy ők akkor is mellettem lesznek. És nekem most ez a legfontosabb.

15:47. Eddig olyan hihetetlenül jó nap.. :-)

*and the sound of children's laughter fills the air..

Úgy érzem, kezd eluralkodni a belvároson a karácsonyi hangulat - és én ezt imádom a legjobban. A forralt bor, és mézeskalács illata, a csillogó égősorok mindenhol, a tömeg, és a karácsonyi zenék. A Mozart bolt, a csokiszökőkút, és a gyönyörű kirakatok. Az első hó, amiből még ha jó helyen járunk találhatunk belőle egy keveset. A Mikulás a boltban, akitől smartiessal töltött csoki mikulást kaptunk. Tudod, olyan nagyot és finomat! Hogy minden embert boldogsággal tölt el, hogy ajándékokat vásárolhat azoknak akiket szeret.. Tizenkilenc nap. Tizenkilenc nap múlva karácsony. És én már annyira, de annyira várom.. :)

*REAL LIFE

számomra érthetetlen, hogy Szíj Melinda lesz a megasztár. - ne vitatkozz, tudom, hogy ő lesz -

kiderült, hogy az angol tanárunk rákos volt.
a boldogság és a 'feladom' közt lebegek.
nem tudok balra forogni, és ez bosszant.
szeretnék gossip girl-t nézni.
várom a karácsonyt.
elkezdték a szólóm.
szeretem a havat.
bibi hiányom van.

this is so unwritten..

*szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot..;

A baj az, hogy én még mindig csak túlélem a hétköznapokat, nem pedig megélem azokat. A baj az, hogy én még mindig félek a jövőmtől. A baj az, hogy én még mindig hihetetlenül bizonytalan vagyok, és nem bízom magamban. Olyan jó lenne találni valamit, valamilyen csodagyógyszert ami ezeket a problémáimat egy szempillantás alatt megoldaná. Helyre tenne bennem mindent.. és érezhetném végre azt az igazi boldogságot, amit olyan régóta szeretnék. Nem vagyok tisztában a dolgokkal. Szeretnék félelem nélkül élni. Szeretném azt érezni, hogy azok akiket igazán szeretek, viszont szeretnek. Szeretnék már túl lenni a napokon, a heteken, egészen karácsonyig. Nem tudom miért, de most annyira azt érzem, hogy idén karácsonykor minden meg fog változni.. Talán most érzem azt hosszú idők után először, hogy fel tudom fogni az igazi értékét ennek az ünnepnek. Szóval nagyon várom már hogy huszonnégy nap múlva legyen. Ami felettébb ront a kedvemen, az a hó utáni eső, és az hogy nem kapok levegőt az orromon, és ezért úgy beszélek mint egy béka. - Ne kérdezd, hogy beszél egy béka - Mellesleg a percenkénti orr fújástól már olyan piros az orrom, mint Rudolfnak, a piros orrú rénszarvasnak. Szóval se energiám, se jókedvem. Ez aztán az unhappiness.. je!