Olyan jó volt tegnap! Olyan jól összetud hozni embereket egy ilyen suli buli. Főleg, ha mi csináljuk a büfét, és ott akkor megy a szakadás ezerrel, meg az odaégetett melegszendvics, és az ingyen csoki szirup a gofrikra, a hetven forintért árult italok, amik néha ötven, de volt amikor száz forintba is kerültek és a 'Szia, mit kérsz?:)' mondat elismétlése ezerszer. Az elején annyira reménytelen volt ez az egész, de persze, hogy mindent összehoztunk.. és imádom őket. Nagyon♥
Kezdem észrevenni, hogy így a szombat estékre mindig összejön minden. Ilyenkor, este annyi érzés kavarog bennem. És mindig úgy érzem magam mint egy hatalmas lufi ami a sok levegőtől mindjárt kipukkan. - Az én esetemben a levegőt az érzelmek képviselik. - Csak jönne belőlem minden egyszerre, valakinek úgy elmondanám minden gondolatomat és érzésemet, olyan szívesen sírnék valakivel és mondanék mindent ami csak jön. De nem tudom elmondani. Se leírni. Itt van bennem valami egy nagy csomóban ami nem akar feloldódni. Ki akar törni, de nem tud. Leírhatatlan. És hiába mutatom magam erősnek, ha belül úgy érzem, hogy összeesek. Annyira nehéz.. De nem, boldogtalanságról most szó sincs! Csak egyszerűen, tudjátok az a mindenféle érzés ami néha így összegyűlik bennem és ami olyan megmagyarázhatatlan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése