2010. október 3., vasárnap

Tudod, én ilyenkor érzem, hogy tényleg vagyok valaki. Amikor érzem, hogy valakinek tényleg tudok segíteni, csupán azzal hogy meghallgatom. Olyan jó érzés 'lelki szemetes'-nek lenni. Úgy szeretek segíteni másokon! Egy hónap múlva műtenek. Az osztályterem ami eddig babarózsaszín volt, elvétve néhány sárga folttal ami az előző rétegből maradt, most zöld lett. Pár hét, és EB. Csenivel újra a kedvenc helyemen fogunk ülni holnaptól a suliban. Változás. Vagy mégsem? Kezdődik minden előröl? Nem hiszem. Az élet csak megy. Siet, észre sem veszed, de elhalad melletted egy szempillantás alatt. Megállítani nem lehet. Ahogy felgyorsítani sem. Kinek jó ez, vagy mire? Nem tudom. Megy, rohan, és nem áll meg soha. Nekünk pedig alkalmazkodnunk kell minden egyes helyzetéhez. Telik az idő. Hihetetlennek tűnik, de egy éve járok a Spicc&Flexbe. Két éve valaminek vége szakadt az életemben. Helyes, vagy helytelen döntés volt-e, sose tudom már meg, de azt tudom, hogy SEMMIT NEM BÁNTAM MEG! Akkor véget ért valami, egy évre rá pedig elkezdődött egy másik fejezet. Lettek igaz barátaim. Felejthetetlen élmények, és... sírnom kell.
-amúltajelenajövőésmindenegyszerreittkavarogmostbent-

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése