ezen a mesén, tegnap nagyon nagyon besírtam. nem tudom mi volt velem, de
berohantam a fürdőszobába, és fürdés közben minden érzelem kijött belőlem ami eddig bennem volt.. jól esett, de ez a mese kellett hozzá, komolyan?! a kádban ülve azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen én most miért sírok? tényleg egy mesén sírok?! egyszerűen nem hittem el, pedig akárhányszor beugrottak a képek, a zene, és minden, megint rám jött. anno imádtam ezt a mesét, mindig sajnáltam benne a macit, és a kislányt, mindig belegondoltam abba, hogy milyen rossz lehet nekik, és milyen magányos életük lehet, hogy csak ők vannak egymásnak, hogy egy kutyával laknak együtt, és mindezek ellenére még is milyen boldogok.. arra is gondoltam, hogy én annak idején ezt a mesét nézve mennyire felhőtlennek hittem az életemet. nem zavartak jelentéktelen apróságok, nem stresszeltem végig napokat, az hogy örömmel jártam iskolába mert érdekelt minden, az, hogy mennyire imádtam tornázni és sorolhatnám. egyszerre így minden eszembe jutott, meg aztán a többi dolog, ami most jelenleg az életemet tölti ki.. de egyébként ez mindig így volt. az ilyen régi, szép és jó emlékek mindig ennyire felkavartak. de,ésés úristen!! egyszerűen leírhatatlan az, amit tegnap este a kádban ülve éreztem, meg egyáltalán ez az egész, és emiatt, most rohadtul gyengének érzem magam.. talán mert az is vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése