A baj az, hogy én még mindig csak túlélem a hétköznapokat, nem pedig megélem azokat. A baj az, hogy én még mindig félek a jövőmtől. A baj az, hogy én még mindig hihetetlenül bizonytalan vagyok, és nem bízom magamban. Olyan jó lenne találni valamit, valamilyen csodagyógyszert ami ezeket a problémáimat egy szempillantás alatt megoldaná. Helyre tenne bennem mindent.. és érezhetném végre azt az igazi boldogságot, amit olyan régóta szeretnék. Nem vagyok tisztában a dolgokkal. Szeretnék félelem nélkül élni. Szeretném azt érezni, hogy azok akiket igazán szeretek, viszont szeretnek. Szeretnék már túl lenni a napokon, a heteken, egészen karácsonyig. Nem tudom miért, de most annyira azt érzem, hogy idén karácsonykor minden meg fog változni.. Talán most érzem azt hosszú idők után először, hogy fel tudom fogni az igazi értékét ennek az ünnepnek. Szóval nagyon várom már hogy huszonnégy nap múlva legyen. Ami felettébb ront a kedvemen, az a hó utáni eső, és az hogy nem kapok levegőt az orromon, és ezért úgy beszélek mint egy béka. - Ne kérdezd, hogy beszél egy béka - Mellesleg a percenkénti orr fújástól már olyan piros az orrom, mint Rudolfnak, a piros orrú rénszarvasnak. Szóval se energiám, se jókedvem. Ez aztán az unhappiness.. je!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése