majd mikor huszonöt éves leszek, és egy barátom se volt, akkor fogok majd csak igazán rájönni, hogy mekkora egy érzéketlen szemét vagyok, aki senkit, DE SENKIT nem tud, vagy nem akar közelebb engedni magához mint egy barátot. tudom, én tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy ennyi idősen kell tapasztalatot szerezni, és kipróbálni az ilyesféle kapcsolatokat. sok mindent megtanultam már ezzel kapcsolatban. de valami még is gátol. amit nem tudok megfejteni. nem tudok rájönni hogy mi ez. olyan furcsa érzés. mint amikor tudod hogy mi lenne a helyes, mi lenne a jó, de belül egy hang megakadályoz a jó döntésben. - és csodálom ezért a barátaimat, hogy képesek megérteni, mert én néha, de az is lehet hogy soha, de nem értem magam. túl őszinte vagyok, és az érzéseimnek nem tudtam, nem tudok, és nem is fogok tudni parancsolni. kilátástalan ez az egész. bizonytalan minden. bármikor rosszra fordulhatnak a dolgok, és pont ez az amit szeretnék elkerülni.. bármi áron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése