*úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet.

tudod, néha úgy érzem hogy egyszerűen csak le szeretnék ülni egy padra és nem gondolni semmire, sem a tegnapra, sem a holnapra, sem a mai napra, sem arra hogy mit kell csinálnom, sem arra hogy mennyi az idő, csak ülnék és nézném ahogy az emberek élnek. nézném azt aki lehajtott fejjel megy az utcán, azt aki nyomkodja a telefonját, azt aki párjával sétál, azt aki ül és néz engem, néz mert ő is azt csinálja amit én. csodálja a világot, az embereket. csak ennyit szeretnék. néha egy pillanatot amikor leülhetnék és csak bámulhatnék. olyan jó lenne.. de szalad a világ és nem vár semmire és senkire.