2010. október 15., péntek

*de én rohanok kifelé, futok el innen senki nem értheti, mi zajlik itt benn.

"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel... annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást... sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden."

---

.126 ölelés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése