..but i closed my heart;

Éreznem kellene valamit, tudom hogy éreznem kéne, de mégsem érzem. Talán ez az ami miatt nekem nem megy ez az egész. Nem tudom milyen érzés is az. Csak az olvasott idézetek, és mesélt történetek alapján tudom elképzelni. Nekem ugyan is még nem volt szerencsém ehhez. Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje, és megtapasztalja a szerelmet. Némely ember, aki többször is szerelembe esik újra részesedni kíván belőle… Sokan csalódottan fordulnak el a szerelemtől, keserű emlékeik miatt. Mi a szerelem? Egyesek úgy gondolják, hogy ez egy érzés, egy maga körül mindent felperzselő lobogás. Mások szerint, hosszú, parázsló izzás; megint mások úgy hiszik, a szerelem csak "ideig-óráig tartó röpke élmény". Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus dolog. Fantasztikus érzés lehet az, amikor tudod hogy bízhatsz valakiben. Tudod, hogy neked már sosem kell más. Amikor meglátod, a torkodban dobog a szíved. Érzed, ott valahol legbelül a lelked mélyén, hogy ő az akire egész életedben vártál. És tudod.. tudod nekem még várnom kell erre. Nem is bánom.. egyenlőre.

*-

Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni.

Hihetetlenül sajnáltam ma. Hihetetlenül pofán rúgtam azt a szemétládát, aki miatt nagyon sajnáltam azt a valakit, és már esküszöm a bőgés határán voltam. Rohadtul nem értem, hogy mire volt jó ez az egész. Miért kell valami olyasmit erőltetni, ami ellen nem lehet mit tenni. Miért?! Úristen, hogy lehet valaki ilyen érzéketlen? És mi van, ha még mindig ott vannak a tornateremben, és Miki még mindig ott áll a bordásfalon, és mi van ha még mindig nem meri megfogni azt a zöld dolgot, amiről húzódzkodnia kell? Mi van ha az a paraszt még mindig ott van vele, és nem hagyja békén? Amúgy biztos nem. De mi van ha igen? Ajjj, olyan nagyon sajnálom szegényt... és a legrosszabb, hogy nem tehetek semmit.

És amikor már végleg azt hittem, hogy ez az utolsó tesi óra végleg betett, és már tököm ki volt mindennel, és úgy mentem el edzésre, hogy most már tuti nem fog semmi sikerülni, és hogy megint elrontom a forgást. És tudod, még sem így lett. Sikerült minden forgás, sikerült megtanulnom a formációt, a lányokkal is szakadtunk az 'ancsi villant' nevű történeten, és hirtelen sokkal jobb kedvem lett, mint volt. És ennek nagyon örültem (: *afelhőkfölöttmindigkékazég!

*don't worry be happy;

olyan jó volt...♥

*-

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál!

*the forgotten... MEMORIES

ezen a mesén, tegnap nagyon nagyon besírtam. nem tudom mi volt velem, de
berohantam a fürdőszobába, és fürdés közben minden érzelem kijött belőlem ami eddig bennem volt.. jól esett, de ez a mese kellett hozzá, komolyan?! a kádban ülve azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen én most miért sírok? tényleg egy mesén sírok?! egyszerűen nem hittem el, pedig akárhányszor beugrottak a képek, a zene, és minden, megint rám jött. anno imádtam ezt a mesét, mindig sajnáltam benne a macit, és a kislányt, mindig belegondoltam abba, hogy milyen rossz lehet nekik, és milyen magányos életük lehet, hogy csak ők vannak egymásnak, hogy egy kutyával laknak együtt, és mindezek ellenére még is milyen boldogok.. arra is gondoltam, hogy én annak idején ezt a mesét nézve mennyire felhőtlennek hittem az életemet. nem zavartak jelentéktelen apróságok, nem stresszeltem végig napokat, az hogy örömmel jártam iskolába mert érdekelt minden, az, hogy mennyire imádtam tornázni és sorolhatnám. egyszerre így minden eszembe jutott, meg aztán a többi dolog, ami most jelenleg az életemet tölti ki.. de egyébként ez mindig így volt. az ilyen régi, szép és jó emlékek mindig ennyire felkavartak. de,ésés úristen!! egyszerűen leírhatatlan az, amit tegnap este a kádban ülve éreztem, meg egyáltalán ez az egész, és emiatt, most rohadtul gyengének érzem magam.. talán mert az is vagyok.

sweet dreams? NO! terrible nightmares..

És tényleg. Olyan mintha egy rossz horror filmet néznék, aminek sosincs vége. Az álmok a tudatalatti gondolatainkat, érzéseinket, és félelmeinket mutatják meg. Ha ez valóban így van, akkor én már retteghetek valamitől.. Olyan érzés ez, mikor valaki vagy valami már teljesen eluralkodna rajtad, már szinte megfolyt, magatehetetlenné tesz, de közben tudod, hogy csak álom az egész, és mikor a legrosszabb bekövetkezne felébredsz. Én már egy hete csak rosszat álmodok. Valami tuti nincs rendben itt bent, hiszen ha jól emlékszem a közelmúltban még egyszer sem álmodtam olyan igazán jót. Mondjuk azokról az álmaimról amik pozitívak, amiket szeretnék, vagy bármi más olyanról ami boldoggá tesz. Úgy tűnik kezd elhatalmasodni rajtam valami olyasmi amit nem tudok irányítani. Csinálja magától. Félek valamitől. Félek a jövőtől, félek az emberektől, félek a kudarctól, és a boldogtalanságtól. De mindez miért az álmaimban jelenik meg? Lassan beleőrülök ebbe.. nagyon rossz.. nagyon!

*áj níd jú;

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá.
SZÜKSÉGEM VAN RÁ.

*life is life. na na na na na;

Félek a jövőtől, mert nem tudom mit hoz majd, és jelenpillanatban ez felettébb nyomasztó érzés. - Olyan furcsa most minden - Ma Csenci, Vitty, meg Bálint feljöttek hozzám, és olyan édesek voltak, itt toporogtunk az előszobában, nekem persze eszembe se jutott volna őket leültetni, meséltek csomó dolgot, hogy miből maradok ki, hogy _ _ _ _t kiközösítették a többiek, hogy Csenci bebiztosította magát a töri dogára, amiből én persze kimaradok.. Pedig azok a puska ötletek, és a megannyi leső módszer. Áhh. Kár ilyet kihagyni. :D Holnap megyek vissza kontrollra dokihoz, de valószínű egész hétre kiír, ami még plusz három nap itthon töltött unatkozást jelent... Annyira gyorsan telnek a napok, és a hetek. Jövőhét csütörtökön Haláltánc bemutató, majd szombaton Bibi sweet 15 party, amire már elkezdtem csinálni Bibinek az ajándékát, és szerintem nagyon édes lesz. Észrevettem, hogy bármennyire szeretném, az élet nem áll meg, bármilyen okot felhozhatunk, nem teszi. Néha pedig olyan jó lenne egy picit megállni, és észrevenni azt, ami igazából körülöttünk zajlik.

Cinderella walked on broken glass,
Sleeping Beauty let a lifetime pass.
Belle fell in love with a hideous best,
Jasmine chose a poor man,
Ariel spent her life on land.
Its all about the smiles and tears;
love is about facing your biggest fears.

*ahogy ülsz az ágyon és észreveszed hogy összefonódott az életünk;

Mindig mondogattam, hogy én bizony nem fogom senkinek sem

odaadni a szívem. De ha gondolod, te tehetsz egy próbát arra, hogy ellopd..

♥

*trust your friends. they are superheroes who will catch u when u fall

Kezdeném azzal, hogy imádom a spicc&flexet, és nagyon jó volt veletek Pécsen az EB-n. Arról nem is beszélve hogy együtt hallgattuk a magyar himnuszt, a dobogó első fokán, ugyan is az egyik számban európa bajnokok lettünk, és olyan büszke vagyok erre. (: Aztán folytatnám azzal, hogy köszönöm mindenkinek aki gondolt rám kedden, és olyan jól esik amikor facebookon is írtok sokan, hogy jobbulást és az is olyan jól esett amikor Csenci írt egy sms-t mikor még a kórházban voltam, egyedül a kórteremben, hogy hogy vagyok. A műtét egyébként jól sikerült, az egészből annyira emlékszem hogy beadják nekem az altatót, és elalszom.. ja meg arra amikor megkérdezték tőlem a műtőben - én már így teljesen kóma állapotban voltam - hogy mennyi tizenöt meg harmincöt. A kórházból hazaérve, és megnézve a facebookot, rájöttem arra hogy mennyi barátom is van igazából akikre tényleg számíthatok. És tudom, ezt olyan sokszor megállapítom de még a végén olyan ember is ír nekem akiről már azt hittem hogy rég elfelejtett.. és ez annyira jó érzés. Köszönöm mindenkinek! :-) ♥