*ribbons of love

és mindig, mindig azon kapom magam, hogy megint mennyire sajnálom. mondjuk őt azért, mert a többiek kinevették. őt meg azért mert ott ül egyedül, és senki nem megy oda hozzá. őt azért, mert látom rajta, hogy mennyire megviseli az élet. azt a nénit pedig azért, mert látom rajta hogy mennyire szüksége van a szeretetre, mégsem kapja meg. milliónyi emberen segítenék, ha tudnék. legtöbbször elintézem egy kis mosollyal, de közben tudom, hogy ez csak egy pillanatig tart, még is úgy érzem ennyi amit tenni tudok.
hüm.. amúgy annyi dolog miatt van sokszor lelkiismeret furdalásom... mindegy.

never give up on anybody. miracles happen every day!

hiszekhiszekhiszekhiszek...