*hófehér nyári ruhádon nyomot hagy a sötét pillanat.

rádöbbenek azért sok dologra. pont az ilyen napok után. például arra, hogy mennyire meglehet bántani embereket, akaratod ellenére, és hogy az ő fájdalmát akkor, mi mennyire nem tudjuk átérezni. aztán arra, hogy a rossz dolgok és érzések elmúlnak, csak idő kell nekik. sokszor már annyi minden történik, hogy idő sincs már ezeken gondolkodni.. és szépen lassan eltűnnek. na meg persze arra, hogy úristen tizennégy éves lettem, és itt jönne most az a rész, hogy 'hü mennyivel érettebbnek érzem magam most hm, megváltoztak a dolgok hm' stbstb. na bumm, velem semmi ilyesmi nem történt. aztán vannak azok a szavak, amik sokszor annyira fájnak, mégsem akarom kimutatni. de belül ilyenkor tényleg reped egyre jobban a szívem, mert én tényleg, mindig annyira próbálok megfelelni mindenkinek, próbálok mosolyogni ezerrel, had higgyék azt hogy boldog vagyok, és akkor kapom ezeket a lekezelő mondatokat.. - még akkor is lekezelő, igen, ha nem annak szánják - és ez zavar. bármennyire nem látszik rajtam. próbálok minden helyzetben erős maradni, és nem összezuhanni apróságok miatt. csak tudod eljön az a pont is, amikor ez már nem megy. és akkor jönnek el azok a bizonyos hullámvölgyek...

fuu komolyan mondom, nem értem mire veri magát ennyire ez az ember. tényleg, TÉNYLEG nem veszi észre hogy mennyire szánalmas és nevetséges?! jézusom, hát néha már a szavam is eláll azoktól amiket művel. úgy odamennék hozzá, és úgy pofán csapnám azt a libát, hogy térjen már észhez. hogy mit képzel ki ő.. á és tudod az a vicc, hogy még az ilyen kis rohadt ABCSNFAGEN-ek véleménye is meg tud 'ütni' lelkileg. mindig rákészülök hogy nem fog érdekelni. na persze.. mintha olyan könnyű is lenne az. csodálom azokat, akiket ennyire hidegen tud hagyni az, hogy mások mit gondolnak róla.
és nagyon úgy tűnik, hogy túl vagyok ezen is. az első verseny, ahol szólóval is indultam. hihetetlenül jól éreztem magam a színpadon, akkor és ott. olyan érzésem volt, mintha már tudtomon kívül táncolnék, csak jöttek a mozdulatok, szépen sorban, és szerettem csinálni. élveztem. leírhatatlan.