Annyira nehéz magunkban tartani azokat a gondolatokat, amik hónapok elteltével sem képesek kimenni a fejünkből. Annyira nehéz, de valahogyan még is épp így jó. Azt hiszem ezek azok a megfogalmazhatatlan érzések, amikkel hirtelen tele lesz a lelkünk. Amikről nem lehet, nem tudsz, vagy csak nem akarsz beszélni. Mert jó rajtuk egyedül, magunkban gondolkodni, egyedül meglenni a saját érzelmeinkkel. Ilyen egyszerű.

- érzelemkitörés, tegnap este 23:00 -

*let the rain wash away all the pain of yesterday;

Nem tudhatod előre, melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem úgy fog alakulni, mint ahogyan elképzelted. Ez egy lesz az átlagos napok közül, ugyanúgy kezdődik majd mint a többi.. a különleges napokat mindig a végük teszi fontossá. A napot, mikor elkötelezed magad valami vagy valaki mellett; a napot, mikor megismered a nagy Őt; a napot, mikor a barátaiddal gondtalanul nevettek.. ezek a legfontosabb napok, azok a sokat emlegetett, de kevésszer megélt tökéletes napok. Akár egy mosoly, egy ölelés, egy szó is, olyantól akit szeretsz, képes elfeledtetni a sok rosszat ami történt.. és hihetetlen, mert még néha én sem hiszem el, de minden rossz után jó jön, mert jónak kell jönnie. Boldogságnak. Mindig erre gondolok amikor rossz napom van. Hogy úristen, múltkor is amikor annyira utáltam reggelenként felkelni, mennyire utáltam már itthon lenni betegen, mikor kint olyan napsütés volt hogy *.*, mennyire utáltam bármibe is belekezdeni, mert tudtam hogy úgy se sikerül. Negatívan álltam hozzá mindenhez. És akkor mindig csak ez járt a fejemben, hogy na de múltkor is mennyire rossz volt, de utána megint jött az elképesztő happiness és nem kellett hozzá nagy dolog. Épp annyi amennyire már szükségem volt. Ma megnéztem az Oroszlánkirályt. Imádom azt a filmet, mindig gombóccal a torkomban nézem. Abban is ez volt. Körforgás. Minden így megy. "Három szóban el tudom mondani mit tanultam az életről: Mindig megy tovább." Ó, igen. Egyébként nem szeretnék életfilozófus lenni. Nem, nem tervezem. :D Holnap suli. Még igencsak erősen rá kell szánjam magam hogy feleljek fizikából, pedig muszáj. *SUPERGIRL*leszek, ugye Vitya? :-) na csók emberek, megyek aludni.

xxx - de rég írtam már ezt.

*IT' SO UNBELIEVABLE;

mindössze, már csak 56 nap van és

nyár;
örök napsütés;boldogság;barátok minden mennyiségben;CSALÁD;nyaralás;képek;fagyi;meleg;narancssárga;
örök életvidámság;hajnalig tartó beszélgetések;forró éjszakák;nyári záporok;
minden nap tizenegykor kelés;LOVELINESS;fűben fekve csillagokat nézés;tánctábor;csupaszpincér;horány;SZERETET;
stresszmentes élet;boldog élet;felhőtlen élet;napsütéses élet;
FREE HUGS;névnap;DEBRECEN;emlékek tömkelege;
nyár

TI FEL TUDJÁTOK EZT FOGNI?

nekem még nem sikerült. ötvenhat nap. kimondva hihetetlenül kevésnek tűnik. és a vicces az, hogy belegondolva sem több.

Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.

frucikámnak..♥ kitartás *ölel*

*hey you!

igen te. hagyd abba ezt, hogy nem hiszel önmagadban. tökéletes vagy. ne akarj másnak látszani, és ne akard, hogy mindenki azt az embert szeresse, aki nem te vagy. ne érdekeljen az ellenségeid véleménye. ne utáld a tested, az arcod, a személyiséged, a furcsa szokásaid. a barátaid így szeretnek téged. ezek nélkül a dolgok nélkül nem te lennél. és miért is akarsz egy másik ember lenni?! légy magabiztos, légy az aki vagy. mosolyogj! ez összezavarja az embereket. ha valaki nem szeret csak azért, mert végre boldog vagy, emeld fel a középső ujjadat az égre, és mondd ki nyugodtan; 'ba*dmeg!' az én saját boldogságom nem függ senkitől. boldog vagyok, mert önmagam vagyok. szeretem a hibáimat, a tökéletlenségemet. ezek a tulajdonságok tesznek azzá, aki vagyok. és tudod, ez az ami olyan csodálatos ebben az egészben.

*i'm perfectly inperfect.

tényleg olyan félreérthető dolgokat írok le ide.. és ez összezavar mindent. ilyenkor haragszom magamra, mert sokszor amikor az ilyen sorokat írom, legbelül tudom hogy nem kéne, és tudom hogy csak azért írom, mert jól hangzik, vagy csak mert tetszik ahogy éppen sikerült leírnom, vagy mert tökjó ez a kép amit beteszek a bejegyzésbe, még akkor is, ha a témája a szerelem, pedig én most egyáltalán nem a szerelemről írtam. stbstb. ilyenek. csak abba nem gondolok bele, hogy ezt mások hogy élik meg. hogyan reagálnak rá. - "OUCH.. I HAVE LOST MYSELF AGAIN." - most már tényleg végig kell gondolnom minden következményt, mielőtt írok ide, vagy posztolok valamit facebookra. á hát ezt nem hiszem el, komolyan mondom, hogy ilyeneken problémázok és úgy teszek mintha ez valami eget rengető dolog lenne. úristen de tarkón vágnám magam ilyenkor egy péklapáttal. hát na sebaj. van ilyen, így kell szeretni. ha lehet még ezek után. :*

*mosolyog a nap, felhőtlen az ég;

úgy rám tört hirtelen most ez a nyár érzés. mikor olyan melegem van már itt éjszakánként hogy nem bírom és ilyenkor mindig azt szeretném hogy tél legyen. amikor az agyamból egyszer csak felszívódik a mindennapi kattogás a jelentéktelen apróságokon. az a tudat hogy nem kell semmit kényszerből csinálni, oda mész ahova akarsz egész nap, nincs korlátozva semmi. az időérzékem kiszámíthatatlan lesz. úgy igazán, felhőtlenül boldognak lenni. strandolni, napozni, a barátaimmal lenni mindennap, a nyári záporban ugrálni mint az őrült - mert ez kifejezetten jó hatással van a lelkemre^^ -, fagyizni, képeket csinálni, sírni a boldogságtól, mosolyogni minden szembe jövőre, megcsinálni a free hugos táblát és mindenkit megölelni, lefeküdni a fűbe és a csillagokat bámulni órákon keresztül, sátrazni és vízipipázni a balcsi parton - ♥ osztááááály ♥ - minden olyat megcsinálni amire év közben nem volt időd, megvalósítani mindazt amit szeptember óta az unalmas órák közepette magadban már elterveztél.. KELLKELLKELL!!! teljen már el gyorsan ez a két hónap, - de legalább olyan gyorsan mint ez a hét - és menjünk már siófokra és menjünk már horányba és üljük körül a tüzet és csak beszélgessünk miközben fölöttünk a csillagos ég, és nézzünk foci vb-t mert már látni akarom joachim löw sálas fejszerkezetét, és akarom már hallani azokat a felettébb idegesítő szúnyogokat fent az emeleten, és menjünk már debrecenbe, had nevessek együtt megint egy idegen kisfiúval a vonaton mint tavaly, és szoboszló, és az aquaparkban a fiú, akibe olyan hihetetlenül bele tudtam szeretni egyetlen nap alatt, újra, újra és újra át akarom élni ezeket. már csak két hónap, két hónap, két hónap...

*every second is a chance to turn your life around.

vannak napok amikor már csak a csodákban való hitem tart életben. amikor minden órában azt várom hogy az óra és a perc megegyezzen a telefonomon. és sokszor olyan vicces amikor ülök órán és mondom magamban, de szinte már tátogva a kívánságaimat. mert én mindig végig kívánom azt az egy percet. és végigvégig hiszem, hogy teljesül a kívánság. és amikor utána azon kapom magam hogy 'hé, ezt kívántam délelőtt a suliban 10:10-kor!', az olyan kivételes és jó érzés. mert tudom, hogy nekem sikerült. azért mert hittem - és hiszek továbbra is -. ennyi az egész.

fura, mert mostanában egyre többször veszem észre, hogy nap végén nincs bennem az a megkönnyebbülés, ami eddig volt. tudod amikor örülsz hogy túl vagy egy napon. ilyen már nincs nekem. nem tudom hogy mi változott meg, mindenesetre boldogít, az bizti. és egyre gyakrabban érzem magam boldognak, szívesen csinálom amit csinálok, jó kedvem van, szeretek a barátaimmal lenni. *sunshine&happiness* állapot van. így érzem most. aztán számítok én már itt mindenre, fel vagyok készülve lelkileg, 'várom' a következő 'völgyet' a drága életemben. igen, mert most valami hegycsúcson lehetek szerintem. aaaaaaaaaaajj miért nem lehet íígy leélni az egész életet?! hah, hát hogyisne. már szinte mesebeli lenne, ha mondjuk úgy egy egész éven keresztül ilyen lennék mint most. próbálkozok én, mert próbálkozni lehet. de amikor jönnek az ilyen _____ napjaim. azokat sokszor - sőt mi több mindig - annyira nehezen bírom. mert olyankor mindig az van bennem, hogy már sose lesz jobb, sose leszek újra boldog. nem könnyű, nem könnyű. *ésamikorilyenvanénmindigerreaképre;ésabarátaimragondolokésbízombennükörökkéhogyátvészelikvelemezeket*