úgy rám tört hirtelen most ez a nyár érzés. mikor olyan melegem van már itt éjszakánként hogy nem bírom és ilyenkor mindig azt szeretném hogy tél legyen. amikor az agyamból egyszer csak felszívódik a mindennapi kattogás a jelentéktelen apróságokon. az a tudat hogy nem kell semmit kényszerből csinálni, oda mész ahova akarsz egész nap, nincs korlátozva semmi. az időérzékem kiszámíthatatlan lesz. úgy igazán, felhőtlenül boldognak lenni. strandolni, napozni, a barátaimmal lenni mindennap, a nyári záporban ugrálni mint az őrült - mert ez kifejezetten jó hatással van a lelkemre^^ -, fagyizni, képeket csinálni, sírni a boldogságtól, mosolyogni minden szembe jövőre, megcsinálni a free hugos táblát és mindenkit megölelni, lefeküdni a fűbe és a csillagokat bámulni órákon keresztül, sátrazni és vízipipázni a balcsi parton -osztááááály olyan gyorsan mint ez a hét - és menjünk már siófokra és menjünk már horányba és üljük körül a tüzet és csak beszélgessünk miközben fölöttünk a csillagos ég, és nézzünk foci vb-t mert már látni akarom joachim löw sálas fejszerkezetét, és akarom már hallani azokat a felettébb idegesítő szúnyogokat fent az emeleten, és menjünk már debrecenbe, had nevessek együtt megint egy idegen kisfiúval a vonaton mint tavaly, és szoboszló, és az aquaparkban a fiú, akibe olyan hihetetlenül bele tudtam szeretni egyetlen nap alatt, újra, újra és újra át akarom élni ezeket. már csak két hónap, két hónap, két hónap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése