*every second is a chance to turn your life around.

vannak napok amikor már csak a csodákban való hitem tart életben. amikor minden órában azt várom hogy az óra és a perc megegyezzen a telefonomon. és sokszor olyan vicces amikor ülök órán és mondom magamban, de szinte már tátogva a kívánságaimat. mert én mindig végig kívánom azt az egy percet. és végigvégig hiszem, hogy teljesül a kívánság. és amikor utána azon kapom magam hogy 'hé, ezt kívántam délelőtt a suliban 10:10-kor!', az olyan kivételes és jó érzés. mert tudom, hogy nekem sikerült. azért mert hittem - és hiszek továbbra is -. ennyi az egész.

fura, mert mostanában egyre többször veszem észre, hogy nap végén nincs bennem az a megkönnyebbülés, ami eddig volt. tudod amikor örülsz hogy túl vagy egy napon. ilyen már nincs nekem. nem tudom hogy mi változott meg, mindenesetre boldogít, az bizti. és egyre gyakrabban érzem magam boldognak, szívesen csinálom amit csinálok, jó kedvem van, szeretek a barátaimmal lenni. *sunshine&happiness* állapot van. így érzem most. aztán számítok én már itt mindenre, fel vagyok készülve lelkileg, 'várom' a következő 'völgyet' a drága életemben. igen, mert most valami hegycsúcson lehetek szerintem. aaaaaaaaaaajj miért nem lehet íígy leélni az egész életet?! hah, hát hogyisne. már szinte mesebeli lenne, ha mondjuk úgy egy egész éven keresztül ilyen lennék mint most. próbálkozok én, mert próbálkozni lehet. de amikor jönnek az ilyen _____ napjaim. azokat sokszor - sőt mi több mindig - annyira nehezen bírom. mert olyankor mindig az van bennem, hogy már sose lesz jobb, sose leszek újra boldog. nem könnyű, nem könnyű. *ésamikorilyenvanénmindigerreaképre;ésabarátaimragondolokésbízombennükörökkéhogyátvészelikvelemezeket*