tehát akkor: mátraházi anna vagyok, de csak ancsi. nem szeretem az anna nevet, nem tudom miért, pedig sokan mondják hogy milyen szép. nekem nem tetszik annyira. sok sablonszöveget írhatnék most ide, de az csak untatna nem? dehogynem. akkor most egyenlőre elég annyi, hogy, szeretek táncolni, szeretek mosolyogni és nevetni, szeretem a babarózsaszínt, mert az olyan 'nagyoncuki' szín. szeretem a barátaimat akik ugyanolyan átlagon felüli bolondság-kapacitással rendelkeznek, akárcsak én. szeretem, ha süt a nap, meg azt amikor a fagyi teljesen a csücskébe csúszik le, és azt úgy egyben be lehet kapni. imádom az emlékeimet, és azt amikor különböző zenékről, helyekről, emberekről eszembe jut valami, ami régen történt. és akkor úgy hirtelen egy pár percre minden akkori impulzus visszaköltözik egy kicsit belém. olyan jó érzés. imádom a sárgadinnyés teát. na meg a karamellásat, igaz, abban kicsit csalódtam, mert azt hittem finomabb. minden álmom egyszer körbeutazni amerikát, és minden olyan helyszínt megnézni amit láttam a filmekben. imádom a tengert. csak azt nem szeretem benne, hogy sós. jó, mi?! válogatós vagyok. minden téren. bár nagyon jól tudok alkalmazkodni minden helyzetben. azt hiszem mindig én vagyok az az ember aki inkább nem mondja ha valami nem jó úgy neki ahogy van, inkább magában tartja, hogy mást ne bántson meg. félek megbántani másokat, szándékosan sosem tenném. mindenki véleményére adok, még azokéra is akik nem szeretnek, és ezt utálom magamban a legjobban. párizs számomra az örök álomváros, na persze new york mellett. imádom a francia embereket, a franci ételeket, a francia életstílust és a kis utcákat, a francia nyelvet és a francia énekeseket. kedvenc filmem az igazából szerelem, egyszerűen imádom, annyira édes film. sose törték még össze szívem, ellenben én már sokakét, ez az amire nem vagyok büszke, de az is én voltam. 'tőled tanultam mindent amit az összetört szívekről tudok' nem tudom, valahogy még nem érzem magam kész egy szerelemre, ebből adódóan nem voltam még szerelmes. szeretemimádom az idézeteket, főleg azokat amikben magamra ismerek. mindennél jobban hiszek a csodákban. 'sokszor már csak a csodákban való hitem tart életben.' bármilyen filmen képes vagyok sírni, de csak akkor ha egyedül nézem. mások előtt nem szeretem kimutatni az érzéseimet, ennek ellenére nem vagyok szégyenlős. csak valahogy ezek az érzelmek amik néha olyan furcsák bennem, és nem értem őket. na nem baj. gyakran használom azt a szót, hogy hallod, meg hogy na. keveset beszélek, általában nem én vagyok a társaságok középpontja. nagyon féltékeny, illetve irigy - de utálom ezt a szót - típus vagyok, ami nem egy pozitívum, tudom. próbáltam már rajta változtatni, de eddig még nem sikerült. sok mindentől félek és egy piros magassarkú látványa is fel tudja dobni a napomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése