megint annyi dolog történt az elmúlt napokban, de sosincs időm írni. hihetetlen, nem? mi lesz később, ha már most nincs időm a blog írásra?! szörnyű. szóval hétvégén magyar bajnokság volt, és megnyertük. nívódíjat kapott a táncegyüttesünk. "a tánc világáért, a világ táncáért" iszonyatosan jó volt minden. *kartali drágák; fifteen szemcsik; szakadások; PAPRIKA; augusztus 15., veszprémi színház; csábítás ezerrel; micimackós nyakkendő; 'jégvihar'; gála, mikor majdnem hánytam a színpadon, annyira rosszul voltam; frucinál alvás; besírás és hatalmas big hug mikor megtudtuk hogy magyar bajnokok lettünk* és még sok-sok más olyan dolog amit nem fogunk elfelejteni. ezzel a hétvégével vége az idei versenyeknek - már persze leszámítva az EB-t -. nagyon durván hamar eltelt ez az idő. emlékszem mikor még március elején azt kívántam hogy jaj csak legyen már május. legyünk már túl a suli nagy részén és a versenyeken. izgultam. nem tudtam hogy milyen lesz. nem tudtam mi vár majd rám, hogy hogy fognak alakulni a dolgok. és most, így május 17-én rájöttem, hogy feleslegesen aggódtam. minden úgy történt ahogyan elterveztem, és ebbe olyan jó belegondolni. háhá, hát nem hiába kívánok én mindig amikor az óra és a perc megegyezik a telefonomon. szóval nagyon boldog vagyok most. már csak pár hét van hátra a suliból, azaz pár hét van nyárig, A nyárig, pár hét van Siófokig, és pár hét van a Gáláig. ha eddig kibírtuk, ez a pár hét már gyerekjáték lesz. shake it up, shake up the happiness! csók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése