'Mindennél jobban hiszek a szívemnek. Mégis én vagyok az a lány, aki ezernyi lakattal védi vasráccsal körülvett szívét. A zárakat sokan próbálták már kinyitni, hol sikerrel, hol sikertelenül..' [...]

annyira unom komolyan már, mert tényleg ilyen vagyok. jégcsupp. ugye csenc? óigen. úúúgy szeretnék már szerelmes lenni. biztosan tökjó érzés lehet.

how to have a lovely day♥:
1. drink tea
2. wear something that makey u feel good
3. say please and thank u
4. tell somebody u love them
5. eat dessert first
6. watch the suntise or the sunset
7. wear perfume
8. smile (a lot!)
9. read a book
10. cook or bake for someone else
11. wish others a lovely day
12. watch a good film
13. wish others a lovely day
!!!!! :-)

*pretty, pretty please dont you ever, ever feel like you're less than fucking perfect.

tök furcsa, hogy így azok az emberek akikről azt hiszed hogy milyen aranyosak, jó fejek, együtt érzőek, megértőek, szinte már-már tökéletesek, kiderül hogy mennyire nem is azok. lehet valakiben úgy csalódni, hogy közben nem ismered. furcsa, de így van. nem is csalódni, inkább teljesen más oldaláról is megismerni. egy olyan oldaláról, amilyenről azt hitted, hogy nincs is neki. únajó ez már bonyolult. remélem azért lehet érteni, hogy mire gondolok..
aaaaannyira érthetetlen eez komolyan. rohadtul nem kellene féltékenynek lennem, de az vagyok. és pont rá. (de nem olyan hüdenagyon, csak egy picit) jézusom. na jó, hát akinek engem sikerül megértenie az szóljon, és segítsen nekem ebben, mert egyenlőre magamat sem értem. - sok helyzetben -. és ez a vicc, hogy én elvárom másoktól hogy megértsenek, de sokszor még én sem tudok magamon kiigazodni. tényleg le a kalappal minden barátom előtt akik képesek elviselni. és tudom magamról is hogy elég nehéz eset vagyok. szeretlek titeket--- ♥

jó, nem írok róla, pedig most tudnék mit... de nem, mert bármit írok - és róla szól - azzal én csak tovább rontom a helyzetet. állítólag. jó. hát akkor nocomm. ...

*sunshine, lollipops and rainbows, everything that's wonderful is sure to come your way.

ez a tipikus nyár zene. babadal^^ imádom :')

ó, édesem, gratulálok! :')

de hogy valakinek ennyire ne legyen saját egyénisége... és ezért mást kell koppintani. ügyes.

*ohyess..

*úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet.

tudod, néha úgy érzem hogy egyszerűen csak le szeretnék ülni egy padra és nem gondolni semmire, sem a tegnapra, sem a holnapra, sem a mai napra, sem arra hogy mit kell csinálnom, sem arra hogy mennyi az idő, csak ülnék és nézném ahogy az emberek élnek. nézném azt aki lehajtott fejjel megy az utcán, azt aki nyomkodja a telefonját, azt aki párjával sétál, azt aki ül és néz engem, néz mert ő is azt csinálja amit én. csodálja a világot, az embereket. csak ennyit szeretnék. néha egy pillanatot amikor leülhetnék és csak bámulhatnék. olyan jó lenne.. de szalad a világ és nem vár semmire és senkire.

údehüde büszke vagyok most erre a két képre :$:)

problem?! fine ;)

tényleg baj, ha tizennégy évesen nem szeretnék kapcsolatot? tényleg baj, hogy még nem tudok szerelmes lenni, de kivárom azt, hogy eljöjjön, mert nem szeretnék fűvel-fával összeállni?! tényleg baj, hogy jelenleg minden fiút csak barátként tudok szeretni?

tudod mit? legyen baj. de akkor sem fogok ilyen téren megváltozni senkinek a kedvéért.

jó minden úgy, ahogy most van. minek változtatnék, ha én így is tökéletesen elégedett vagyok?! hogyne. tudod nagyon utálom, ha valamit rám akarnak erőltetni.

és ez most pont egy ilyen dolog.

You're on your knees, begging please, stay with me.. but honestly I just need to be a little crazy!

és mindig, mindig azon kapom magam, hogy megint mennyire sajnálom. mondjuk őt azért, mert a többiek kinevették. őt meg azért mert ott ül egyedül, és senki nem megy oda hozzá. őt azért, mert látom rajta, hogy mennyire megviseli az élet. azt a nénit pedig azért, mert látom rajta hogy mennyire szüksége van a szeretetre, mégsem kapja meg. milliónyi emberen segítenék, ha tudnék. legtöbbször elintézem egy kis mosollyal, de közben tudom, hogy ez csak egy pillanatig tart, még is úgy érzem ennyi amit tenni tudok.
hüm.. amúgy annyi dolog miatt van sokszor lelkiismeret furdalásom... mindegy.

never give up on anybody. miracles happen every day!

hiszekhiszekhiszekhiszek...

*hófehér nyári ruhádon nyomot hagy a sötét pillanat.

rádöbbenek azért sok dologra. pont az ilyen napok után. például arra, hogy mennyire meglehet bántani embereket, akaratod ellenére, és hogy az ő fájdalmát akkor, mi mennyire nem tudjuk átérezni. aztán arra, hogy a rossz dolgok és érzések elmúlnak, csak idő kell nekik. sokszor már annyi minden történik, hogy idő sincs már ezeken gondolkodni.. és szépen lassan eltűnnek. na meg persze arra, hogy úristen tizennégy éves lettem, és itt jönne most az a rész, hogy 'hü mennyivel érettebbnek érzem magam most hm, megváltoztak a dolgok hm' stbstb. na bumm, velem semmi ilyesmi nem történt. aztán vannak azok a szavak, amik sokszor annyira fájnak, mégsem akarom kimutatni. de belül ilyenkor tényleg reped egyre jobban a szívem, mert én tényleg, mindig annyira próbálok megfelelni mindenkinek, próbálok mosolyogni ezerrel, had higgyék azt hogy boldog vagyok, és akkor kapom ezeket a lekezelő mondatokat.. - még akkor is lekezelő, igen, ha nem annak szánják - és ez zavar. bármennyire nem látszik rajtam. próbálok minden helyzetben erős maradni, és nem összezuhanni apróságok miatt. csak tudod eljön az a pont is, amikor ez már nem megy. és akkor jönnek el azok a bizonyos hullámvölgyek...

fuu komolyan mondom, nem értem mire veri magát ennyire ez az ember. tényleg, TÉNYLEG nem veszi észre hogy mennyire szánalmas és nevetséges?! jézusom, hát néha már a szavam is eláll azoktól amiket művel. úgy odamennék hozzá, és úgy pofán csapnám azt a libát, hogy térjen már észhez. hogy mit képzel ki ő.. á és tudod az a vicc, hogy még az ilyen kis rohadt ABCSNFAGEN-ek véleménye is meg tud 'ütni' lelkileg. mindig rákészülök hogy nem fog érdekelni. na persze.. mintha olyan könnyű is lenne az. csodálom azokat, akiket ennyire hidegen tud hagyni az, hogy mások mit gondolnak róla.
és nagyon úgy tűnik, hogy túl vagyok ezen is. az első verseny, ahol szólóval is indultam. hihetetlenül jól éreztem magam a színpadon, akkor és ott. olyan érzésem volt, mintha már tudtomon kívül táncolnék, csak jöttek a mozdulatok, szépen sorban, és szerettem csinálni. élveztem. leírhatatlan.

*happy people knows what makes them happy.. but only smart ones fight for it.

soha nem gondolunk bele abba, hogy mekkora súlya lehet egy-egy kimondott - vagy éppen kimondatlan - szónak. amikor valakit a tudtod nélkül bántasz meg egy olyan dologgal ami neki sokat jelent. 'szinte forgatod a tőrt a szívében.' ugye?! igen, pontosan. néha meg az zavar amikor valaki olyantól várnál visszajelzést, véleményt, legalább azt, hogy egyáltalán mondjon valamit, aki neked rohadtul sokat jelent, de nem kapsz.. akkor azért úgy elgondolkodom azon, hogy vajon én is ugyanezt tenném-e fordított esetben. és rájövök, hogy biztosan nem. ezek a dolgok itt bent valahol, képzeld el, hogy fájnak, és olyan jól esne ilyenkor egy pozitív mondat, vagy csak egy szó.. nem bírom ezt, hogy nem tudom milyen vagyok. hogy hogy csinálom amit csinálok. engem érdekel mások véleménye. az ő saját kialakított véleményük RÓLAM. és egyes dolgokban pont attól nem kapom ezt meg, aki a majd hogy nem a legtöbbet jelenti nekem. Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

'Nem tudom, milyen az a szerelem, amit Júlia érzett: amiért elhagyjuk a szeretteinket, amiért óceánokat szelünk át, de szeretném hinni: ha egyszer hozzám is elér, lesz bátorságom megragadni..'

ÜVÖLTSD HOGY KAPJA BE A VILÁG..

-- Amíg törődsz azzal, hogy vajon mások mit gondolnak, addig nem leszel más, csak egy fogoly a börtönükben --