ma :) (L)
...
-------------------------------
egyébként 1oo. bejegyzés
elképesztő, hogy mennyire hamar, milyen szorosan tudok kötődni emberekhez. hogy szinte már fáj a hiányuk. egy percnyi beszélgetés alatt ennyire meg lehessen szeretni valakit? létezik. nekem ez egyszerűen felfoghatatlan. már sokszor szégyellem magam ezek miatt a gondolatok miatt. hogy ilyen hülye, össze-vissza érzéseim vannak. durva. nagyon.
néha úgy rám tör a lelkifurdalás. lehet hogy valótlan dolgok miatt. de az is lehet hogy nem. ez a bizonytalanság a legrosszabb. amikor nem tudod mit gondolnak mások a tetteidről. pedig érdekel. és úgy megkérdezném, de nem merem. mert félek a választól, és félek attól hogy elveszíthetek valakit.
annyiszor vagyok kibaszottul rossz kedvű ilyen kis senkiházik miatt. annyira durva hogy mennyire meg tudnak bántani egy-egy szóval is. pedig tudom hogy nem kéne érdekeljen. mert mindenki ezt mondja. 'szard le'. hát nekem nem megy ez olyan könnyen mint másoknak. napokat tudok görcsölni az ilyen rossz beszólásokon.. de utána mindig történik valami, elmegyek edzire, vagy beszélgetek olyanokkal akik iszonyú fontosak nekem, és akkor belegondolok és rájövök, hogy most, most már tényleg nem tud érdekelni, hogy mi történt és hogy milyen rosszul esett. mert tudom hogy mennyivel őszintébbek a kapcsolataim, mint nekik. tudom hogy fényévekkel jobb barátaim vannak nekem, mint nekik. hogy én mennyi mindent megéltem már, nekik meg annyira unalmas az életük, hogy máséban kell kavarniuk. ilyenkor jövök rá, hogy tényleg igazuk volt azoknak akik azt mondták nekem, hogy 'szardmárle!' - pedig ott, akkor, abban a pillanatban ez mennyire nem ment.
mostanában gyakran olvasgatom vissza a régi blogbejegyzéseimet. és néha tök jókat nevetek azon, hogy mennyire nem tudtam még megfogalmazni az érzéseimet meg a gondolataimat. :'D na mindegy. szóval tavaly ilyenkor pont arról írtam, hogy mennyire megerősödtem lelkileg az utóbbi időben és mennyire erősnek kell majd maradnom a jövőben. és most érzem, hogy ez így is lett. erősnek gondolom magam, hiszen történtek olyan dolgok amik után nehéz volt felállni. és nehezen, de végül is mindig sikerült, még mindig élek. és ez olyan büszkeséggel tölt el. hát igazából, hogy ez most a századik bejegyzésem, nem szeretnék semmi nagy dolgot írni (mint tavaly :'D), rég írtam már ide, úgy hogy most ez ilyen érzelem kitöréses, helyzetjelentés fílinges bejegyzésre sikerült. :]
'Sokféle emberi kapcsolat létezik, de a legértékesebb mindenképpen az a fajta barátság, amikor azt érzed, hogy ‘valahol mi már találkoztunk’. Mintha a barátod igazából a testvéred volna. Épp ezért a találkozás mindig viszontlátás, s amikor az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat, hiszen valahol, valahogy együtt marad vele, úgy mint ahogy együtt volt vele már a találkozás előtt is.'
♥
...
-------------------------------
egyébként 1oo. bejegyzés
elképesztő, hogy mennyire hamar, milyen szorosan tudok kötődni emberekhez. hogy szinte már fáj a hiányuk. egy percnyi beszélgetés alatt ennyire meg lehessen szeretni valakit? létezik. nekem ez egyszerűen felfoghatatlan. már sokszor szégyellem magam ezek miatt a gondolatok miatt. hogy ilyen hülye, össze-vissza érzéseim vannak. durva. nagyon.
néha úgy rám tör a lelkifurdalás. lehet hogy valótlan dolgok miatt. de az is lehet hogy nem. ez a bizonytalanság a legrosszabb. amikor nem tudod mit gondolnak mások a tetteidről. pedig érdekel. és úgy megkérdezném, de nem merem. mert félek a választól, és félek attól hogy elveszíthetek valakit.
annyiszor vagyok kibaszottul rossz kedvű ilyen kis senkiházik miatt. annyira durva hogy mennyire meg tudnak bántani egy-egy szóval is. pedig tudom hogy nem kéne érdekeljen. mert mindenki ezt mondja. 'szard le'. hát nekem nem megy ez olyan könnyen mint másoknak. napokat tudok görcsölni az ilyen rossz beszólásokon.. de utána mindig történik valami, elmegyek edzire, vagy beszélgetek olyanokkal akik iszonyú fontosak nekem, és akkor belegondolok és rájövök, hogy most, most már tényleg nem tud érdekelni, hogy mi történt és hogy milyen rosszul esett. mert tudom hogy mennyivel őszintébbek a kapcsolataim, mint nekik. tudom hogy fényévekkel jobb barátaim vannak nekem, mint nekik. hogy én mennyi mindent megéltem már, nekik meg annyira unalmas az életük, hogy máséban kell kavarniuk. ilyenkor jövök rá, hogy tényleg igazuk volt azoknak akik azt mondták nekem, hogy 'szardmárle!' - pedig ott, akkor, abban a pillanatban ez mennyire nem ment.
mostanában gyakran olvasgatom vissza a régi blogbejegyzéseimet. és néha tök jókat nevetek azon, hogy mennyire nem tudtam még megfogalmazni az érzéseimet meg a gondolataimat. :'D na mindegy. szóval tavaly ilyenkor pont arról írtam, hogy mennyire megerősödtem lelkileg az utóbbi időben és mennyire erősnek kell majd maradnom a jövőben. és most érzem, hogy ez így is lett. erősnek gondolom magam, hiszen történtek olyan dolgok amik után nehéz volt felállni. és nehezen, de végül is mindig sikerült, még mindig élek. és ez olyan büszkeséggel tölt el. hát igazából, hogy ez most a századik bejegyzésem, nem szeretnék semmi nagy dolgot írni (mint tavaly :'D), rég írtam már ide, úgy hogy most ez ilyen érzelem kitöréses, helyzetjelentés fílinges bejegyzésre sikerült. :]
live.life.love<3
'Sokféle emberi kapcsolat létezik, de a legértékesebb mindenképpen az a fajta barátság, amikor azt érzed, hogy ‘valahol mi már találkoztunk’. Mintha a barátod igazából a testvéred volna. Épp ezért a találkozás mindig viszontlátás, s amikor az ember a barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat, hiszen valahol, valahogy együtt marad vele, úgy mint ahogy együtt volt vele már a találkozás előtt is.'
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése