*forgiveness: such a simple word but so hard to do when you have been hurt...

Nem volt jó. Nem ezt vártam. Csalódtam. Megbántott és haragudnom kéne rá, amiért majdnem egész este láthatatlan voltam a számára.. Félt? De hát mitől? Tőlem?! Nem kellett volna. Ahhhhhjjjj kééész. Mindegy--- értelmetlen bejegyzés, köszönjük ancsi

enjoylife-nak üzenem, hogy megbocsátottam! :]

Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben, mondják. Én már tudom, hogy valóban így van. Még azt is mondják, hogy az első szerelemtől való elválás nehéz.. nem.. épp az a nehéz, hogy sohasem válsz el.. a szíved mindig felé húz, de nem szabad már úgy gondolni rá..

ja igen, és te, akinek a blogjában kivétel
nélkül az összes képemet megtaláltam
állj le légyszives! :) köszönöm

Reggel szokatlanul sötét volt. Amikor kinéztem az ablakon éreztem, hogy jön a tél. És azt, hogy én várom a telet. A tél annyi emléket idéz elő bennem. Jó emlékeket. Szeretném ezeket a téllel együtt visszakapni. Jöhetne már..

Vannak dalok, és filmek amikről mindig eszembe jut valami. Ha meghallom valahol, vagy hallok róla valamit azonnal bevillan minden. Itt van például az Amelie csodálatos életének a zenéje. Az első ami mindig eszembe jut róla, az a labda gyakim. Meg az az időszak amikor rg-ztem. Vagy a My brother under the sun. És szalagavató, és a királylányos ruhám, és hogy akkor minden mennyire jó volt, és hogy mennyire szeretnék megint ott lenni velük. Akár a Meet me halfway amiről mindig Fruu régi hotdogja jut eszembe, és az az este amikor a lányok a riesai világbajnokságra mentek, és nekem az első pillanattól kezdve hiányzott mindenki..A törökbálinti musical show, ami még mindig életem legjobb napjai közé tartozik, mindig a Total eclipse of the heartról jut eszembe. Az Igazából szerelem örökké a karácsonyi hangulatot hozza ki belőlem, meg a debreceni emlékeket. Néha én is elcsodálkozom azon, hogy mennyi minden megmaradt bennem. Szinte látom magam előtt a történteket. És az a helyzet, hogy én ilyenkor mindig vissza szeretnék menni a múltba. Vagy az is megfelelne, ha végignézhetném elejétől végéig ezt a 13 évet. Érdekel, mert már biztos akkor is azt hittem, hogy van valami fogalmam az életről, biztos már akkor is mindenen sírtam, biztos mindig elestem, és biztos hogy nagyon sok nehézségen mentem keresztül. Annyira kiváncsi vagyok, hogy hogy kezeltem egyes helyzeteket. Mert ma már más a véleményem, ma már máshogy csinálnám. Ebben tuti biztos vagyok. De akkor.. akkor mi volt?!

*de én rohanok kifelé, futok el innen senki nem értheti, mi zajlik itt benn.

"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel... annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást... sőt, már az ürességet sem érzed... Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden."

---

.126 ölelés.♥

Áhh ma. Pfujj-- Több okból is.
Holnapot. És ölelés világnapot!♥

*total eclipse of the heart

szétszednek;

az emlékek. a múlt. nem tudok felejteni.

Érdekes módon most megtetszett egy könyv, és elkezdtem olvasni - igaz, hogy a közepétől mert úgy izgi - de megfogott. Szilvási Lajos: Egymás szemében. Annyira tetszik, és én igazából sosem szerettem olvasni, minden könyvet meguntam az ötödik lap után - és erre sosem voltam büszke, csak azért írom most le, hogy mindenki értsen - de ez most nem olyan. Érdekes, meg olyan pont én. Az én világom. "Szeressen engem, hiszen nyár van, nyáridő, nekünk szeretnünk kell egymást szeplős, drága szeplős." ♥ [...] Ez azért már több a soknál szerintem.. nem mondok semmit, de azért tudd, te akiről most írok, hogy; 'Ő a legjobb barátnőm. Ha összetöröd a szívét, én összetöröm az arcod...' [...] Szeretnék író lenni. Szeretek írni. Blogot. Fogalmazásokat kevésbé. De azért szeretnék író lenni. Akár újságíró. Annyi minden szerettem volna már lenni. Színész, táncos, énekes, híres RG-s, szálloda vezető, modell, sőt azt hiszem a pincér nő is a listámon szerepelt. De azért én most úgy szeretnék író lenni.

*this is so unwritten

Olyan jó volt tegnap! Olyan jól összetud hozni embereket egy ilyen suli buli. Főleg, ha mi csináljuk a büfét, és ott akkor megy a szakadás ezerrel, meg az odaégetett melegszendvics, és az ingyen csoki szirup a gofrikra, a hetven forintért árult italok, amik néha ötven, de volt amikor száz forintba is kerültek és a 'Szia, mit kérsz?:)' mondat elismétlése ezerszer. Az elején annyira reménytelen volt ez az egész, de persze, hogy mindent összehoztunk.. és imádom őket. Nagyon♥

Kezdem észrevenni, hogy így a szombat estékre mindig összejön minden. Ilyenkor, este annyi érzés kavarog bennem. És mindig úgy érzem magam mint egy hatalmas lufi ami a sok levegőtől mindjárt kipukkan. - Az én esetemben a levegőt az érzelmek képviselik. - Csak jönne belőlem minden egyszerre, valakinek úgy elmondanám minden gondolatomat és érzésemet, olyan szívesen sírnék valakivel és mondanék mindent ami csak jön. De nem tudom elmondani. Se leírni. Itt van bennem valami egy nagy csomóban ami nem akar feloldódni. Ki akar törni, de nem tud. Leírhatatlan. És hiába mutatom magam erősnek, ha belül úgy érzem, hogy összeesek. Annyira nehéz.. De nem, boldogtalanságról most szó sincs! Csak egyszerűen, tudjátok az a mindenféle érzés ami néha így összegyűlik bennem és ami olyan megmagyarázhatatlan...

*don't ever look back..

Holnap. Annyira jó lesz. Ma voltunk bevásárolni, és megint sikerült megfájdulnia a hasamnak a nevetéstől. és ti akik most olvassátok a blogomat, és ma a suliban megígértétek, hogy segítetek (ami ránk fért volna, mert csak egy pöppet nehéz szatyrokat cipeltünk..) és eljöttök velünk, még sem tettétek, picit csalódtam bennetek. tudjátok most derült ki az, hogy kire lehet TÉNYLEG számítani, és kire nem. ;) Most olyan apró dolgok miatt vagyok boldog. Mostanában nem történik semmi olyan hatalmas amit leírhatnék ide. Hanem egy ölelés, egy négyes bioszból, egy mosoly olyantól akitől nem vártam volna de jól esik, az a három piros pont amit egy óra alatt szereztem matekból és utána sikítva rohantam Bibihez hogy elmondjam neki, hogy én mennyire örülök ennek. Csencivel a szakadásaink, mert beégek az osztály előtt, de ez engem egyáltalán nem zavar. A régi történetek Benciékkel, amiken még most is percekig nevetünk. Egy olyan ember emlékszik rám, és érdekli hogy mi van velem akiről azt hittem hogy már rég elfelejtett. Olyan jók ezek a dolgok és engem mindig annyira boldoggá tesznek.

Tudod, én ilyenkor érzem, hogy tényleg vagyok valaki. Amikor érzem, hogy valakinek tényleg tudok segíteni, csupán azzal hogy meghallgatom. Olyan jó érzés 'lelki szemetes'-nek lenni. Úgy szeretek segíteni másokon! Egy hónap múlva műtenek. Az osztályterem ami eddig babarózsaszín volt, elvétve néhány sárga folttal ami az előző rétegből maradt, most zöld lett. Pár hét, és EB. Csenivel újra a kedvenc helyemen fogunk ülni holnaptól a suliban. Változás. Vagy mégsem? Kezdődik minden előröl? Nem hiszem. Az élet csak megy. Siet, észre sem veszed, de elhalad melletted egy szempillantás alatt. Megállítani nem lehet. Ahogy felgyorsítani sem. Kinek jó ez, vagy mire? Nem tudom. Megy, rohan, és nem áll meg soha. Nekünk pedig alkalmazkodnunk kell minden egyes helyzetéhez. Telik az idő. Hihetetlennek tűnik, de egy éve járok a Spicc&Flexbe. Két éve valaminek vége szakadt az életemben. Helyes, vagy helytelen döntés volt-e, sose tudom már meg, de azt tudom, hogy SEMMIT NEM BÁNTAM MEG! Akkor véget ért valami, egy évre rá pedig elkezdődött egy másik fejezet. Lettek igaz barátaim. Felejthetetlen élmények, és... sírnom kell.

-amúltajelenajövőésmindenegyszerreittkavarogmostbent-